Trauma kultúrája
Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| - | '''A trauma kultúrája''' címmel [[ | + | '''A trauma kultúrája''' címmel [[Dr. Bánfalvi Attila]] tartott előadást. Az előadás a kultúra és a társadalom szerepét vizsgálja a pszichés trauma kategóriájának legújabb kori karrierjében. Ebben nem annyira a konkrét traumatizáló személyére vagy a traumatikus események előfordulására összpontosít, mint inkább a traumának, mint olyannak kulturális, társadalmi jelentőségét hangsúlyozza. Ez a megközelítés olyan kérdéseket vet fel, mint: miért „fedeződött fel” és lett a trauma témája olyan fontos és „népszerű” a huszadik század második felében; jelentőségének megnövekedése a traumatikus események számának emelkedésével függ-e össze vagy éppen ellenkezőleg, a trauma mentes életnek a történelemben első és egyedülálló lehetősége teszi a traumát normán túlivá; milyen összefüggés van a konkrét traumák és a trauma mint „divatos” téma megjelenése között; a trauma „egyszerű”, olykor medikális konzekvenciákkal járó esemény-e vagy szinte elengedhetetlen magyarázó elve a huszadik századi élettörténetnek, a szenvedéssel teli vagy éppen a megküzdött, a szenvedést sikeresen meghaladó életrajz megalkotásának. Röviden szólva, az előadás azt vizsgálja, hogy mi a trauma szerepe a mai nyugati kultúrában, és mi e kultúra szerepe a traumában? |
''Bánfalvi Attila'' rá tud mutatni a hit fontosságára életünkben – „indirekt evangélizáció”-nak is mondhatnánk előadását. | ''Bánfalvi Attila'' rá tud mutatni a hit fontosságára életünkben – „indirekt evangélizáció”-nak is mondhatnánk előadását. | ||
[[Előadástémák | vissza]] | [[Előadástémák | vissza]] | ||
Aktuális változat
A trauma kultúrája címmel Dr. Bánfalvi Attila tartott előadást. Az előadás a kultúra és a társadalom szerepét vizsgálja a pszichés trauma kategóriájának legújabb kori karrierjében. Ebben nem annyira a konkrét traumatizáló személyére vagy a traumatikus események előfordulására összpontosít, mint inkább a traumának, mint olyannak kulturális, társadalmi jelentőségét hangsúlyozza. Ez a megközelítés olyan kérdéseket vet fel, mint: miért „fedeződött fel” és lett a trauma témája olyan fontos és „népszerű” a huszadik század második felében; jelentőségének megnövekedése a traumatikus események számának emelkedésével függ-e össze vagy éppen ellenkezőleg, a trauma mentes életnek a történelemben első és egyedülálló lehetősége teszi a traumát normán túlivá; milyen összefüggés van a konkrét traumák és a trauma mint „divatos” téma megjelenése között; a trauma „egyszerű”, olykor medikális konzekvenciákkal járó esemény-e vagy szinte elengedhetetlen magyarázó elve a huszadik századi élettörténetnek, a szenvedéssel teli vagy éppen a megküzdött, a szenvedést sikeresen meghaladó életrajz megalkotásának. Röviden szólva, az előadás azt vizsgálja, hogy mi a trauma szerepe a mai nyugati kultúrában, és mi e kultúra szerepe a traumában?
Bánfalvi Attila rá tud mutatni a hit fontosságára életünkben – „indirekt evangélizáció”-nak is mondhatnánk előadását.
