Kézikönyv negyedik fejezet

Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)

IV. A DIÁKKÖR VEZETÉSE

1. Miért van szükség vezetőre?

A Bibliát olvasva, vagy a kereszténység történetét vizsgálva úgy tűnik, hogy Isten, nagyon jól ismerve az emberi természetet, mindig vezetőket rendelt egy-egy csoport élére, akik abban segítették az adott közösséget, hogy az Isten akarata szerint éljen és betöltse feladatát. Nincs másképpen ez a MEKDSZ, a diákkörök életében sem: Szükség van olyanokra, akik felelősséget vállalnak a kis közösségért, segítik a növekedésben, átgondolják és összefogják az ott folyó munkát.

Ez a fejezet azonban nemcsak azoknak szól, akik diákköri vezetők, vagy ilyen feladatok elé néznek, hanem azoknak is, akik fényévnyire érzik magukat ettől a „tisztségtől”, ugyanis minden egyes diákköri tag felelősséggel tartozik másokért, így a diákkör vezetőiért is. Emellett jó, ha mindenki fejében helyes elképzelés él a vezetőről, annak feladatairól.

Milyen kép él bennünk a vezetőről? Mi és ki alakította ezt a képet?

Manapság elsősorban határozott, célratörő, a munkát és másokat jól irányító ember jut eszünkbe, aki mindent a kezében tart, és munkája sikert, elismerést hoz számára. A vezetés hatalmat, tekintélyt is jelent. Belesétálhatunk abba a csapdába, hogy a diákkörvezetésre mint egy vállalat irányítására, feladatok megoldására tekintünk, ahol a lehető legütőképesebb csapatot kell összeállítani, hogy a diákkör sikeresen működjön. De annak a veszélye is fennáll, hogy kegyes keresztény sémák, elképzelések szerint gondolkodunk a diákkör vezetéséről, a vezetői feladatról, misztifikáljuk a vezetést, és megfeledkezünk a gyakorlati oldalról. Kevés jó példa van előttünk, keresztény körökben általában egyszemélyes vezetéssel találkozunk, ahol a vezetőnek nagy elvárásoknak kell megfelelnie. A vezetőt gyakran — akár akaratlanul is — azzal a személlyel azonosítjuk, aki mindent megcsinál, akinek minden területen jónak kell lennie. Ha szétnézünk a diákkörökben, eltérő gyakorlattal, felfogással találkozunk. Vannak olyan vezetők, akik, úgy tűnik, meg tudnak felelni az elvárásoknak, jól „menedzselik” a diákkört, vonzó a személyiségük. Vannak, akik pár emberrel összefogva próbálják összehangolni a diákkör életét, és nem tartják magukat különösebben rátermett vezetőnek, de fontosnak tartják a diákkörösöket, a MEKDSZ-munkát. Aztán vannak olyanok is, akikre valamiképpen rámaradt ez a feladat, és vagy azzal próbálkoznak, hogy másokat is bevonjanak, vagy kétségbeesetten próbálnak megfelelni a bennük és másokban élő elképzelésnek. Sokan tiltakoznak a „vezető”cím ellen. Talán, mert az egyszemélyes vezetőben hisznek, és szívesebben néznek fel valaki másra, túl kevésnek tartják magukat a „nagy pozícióra”, vagy éppen sejtik, hogy az Isten szerinti vezetés áldozatot, alázatot kíván, vagy álszerénységből nem merik felvállalni a vezetői feladatot. Ugyanakkor, ha közelebbről megvizsgáljuk szerepüket diákkörben, mégiscsak vezetői feladatot töltenek be.

Mit is jelent a diákkör vezetése? Hogyan lehet jól végezni? Miben ad a Biblia útmutatást? Hogyan lesz valakiből vezető? Isteni elhívás vagy vállalkozó kedv, jó képességek kellenek hozzá?

2. Mit mond a Biblia a vezetőről?

A Biblia többféle megközelítést, képet, példát ad a vezető feladatának, szerepének megvilágítására:

===Szolga=== (Lk 22:25-27; Mk 10:42-44; Jn 13:1-17)

• A Biblia egyik alapdefiníciója a vezetővel kapcsolatban; ez az első, amit ki kell emelnünk, ha keresztény vezetőről beszélünk.

• Erre a legtökéletesebb példát Jézus Krisztus adja, az Ő életének fényében érthetjük meg, mit is jelent szolgálni a mindennapokban.

• E szerint a hasonlat szerint a vezető feladata elsősorban mások jólétének előmozdítása, segítése, ami gyakran önmaga háttérbe szorítását, megalázását jelenti.

===Sáfár=== (Lk 12:42, 16:1-3; 1Kor 4:1; Tit 1:7)

• Itt a hangsúly a valakitől kapott megbízatáson, a felelősségen van. Mindazzal, amit kaptunk hűségesen kell bánnunk, és el is kell számolnunk vele.

• Isten egyrészt ajándékokat, lehetőségeket, „pozíciót” bízott ránk, másrészt pedig embereket a diákkörben, akikért felelősséggel tartozunk, és az ő érdekükben kell munkálkodnunk.

===Pásztor=== (Zsolt 78:70-72; Ez 34:2-6; 1Pt 5:2-3)

• A pásztor gondoskodik a nyájáról, utánamegy az elveszetteknek, gyógyítja, védelmezi őket.

• A vezető számára fontos kell, hogy legyen a diákköri tagok élete, gondjaik, hogy minél inkább növekedjenek Isten szeretetében és ismeretében.

===Példa=== (Jn 13:14-14;1Kor 11:1; Fil 3:17; 1 Tim 4:12-15)

• Isten nagyon jól tudja, hogy szükségünk van jó példákra, követendő és követhető modellekre az életünk során, hiszen rengeteget tanulhatunk tőlük.

• Bármilyen nagy felelősséget is jelent, a vezetőnek például kell lennie a többiek számára a krisztuskövetés különböző területein — a szeretetben, az odaadásban, a barátságban stb.

A Bibliában nem egyféle vezetővel találkozunk, aki az adott korban és helyzetben a „vezető típust” testesítette meg. A Biblia olyan emberekről ír, akik eltérő személyiségükből fakadóan más-más módon élték meg Isten elhívását, másképpen viszonyultak a rájuk bízott emberekhez és feladatokhoz, viszont egyikükről sem olvasunk úgy mint az ideális vezetőről, és nem találunk olyan összehasonlítást sem, miszerint valamelyikük jobb vezető lett volna, mint a másik.

Ha végiggondoljuk, milyen vezetőket ismerünk meg közelebbről a Bibliában, világos — és bátorító! —, hogy hozzánk hasonlóan valamennyien gyarló emberek voltak. Gondoljunk csak Ézsaiásra, Péterre, Jakabra, Jánosra, Timóteusra…! (l. függelék: Tanulmányozásra ajánlott részek) Hogy miért éppen őket hívta el Isten vezetőnek? Bizonyára voltak olyan tulajdonságaik, akár velük születetten, akár úgy, hogy a vezetés küzdelmes folyamatában munkálta ki bennük Isten, amelyek alkalmassá tették őket erre a feladatra. A legfontosabb azonban egy dolog volt: nyitottságuk Isten felé, készségük arra, hogy az Ő rendelkezésére álljanak abban és akkor, ahogyan Ő akarja; egyszóval engedelmesség.

3. A diákkör vezetése, a diákkörvezető feladatai

A diákkör vezetése sokrétű, összetett feladat, hiszen a tervezéstől a kapcsolattartáson át, emberekkel való foglalkozásra is kiterjed:

===Álmodás:=== Fontos, hogy a diákkör vezetői előbbre lássanak a célokat, a feladatokat, az embereket illetően, és hogy legyen látásuk, elképzelésük a diákkör jelenére és jövőjére vonatkozóan.

===Döntéshozatal:=== A vezetőknek késznek kell lenniük a diákkör életét meghatározó döntéseket hozni, és azokért felelősséget is kell vállalniuk. Sokszor nem láthatják előre a döntések összes következményét, ezért bátorságra, kockázatvállalásra is szükség van. Természetesen nem várható el tőlük, hogy tévedhetetlenek legyenek. A hibákat be lehet, sőt be is kell ismerni!

===Tervezés:=== Hosszú és rövid távú (féléves) tervek készítése aszerint, hogy mire van szüksége a diákkörnek.

===Értékelés:=== Egyaránt szükség van a diákkör és a saját munkájuk megvizsgálására, hogy a hibákból mindenki tanulhasson, és hogy megfelelő tervek szülessenek a jövőre nézve.

===Kapcsolattartás:=== A diákkörvezetés nem csupán feladatokat, hanem elsősorban embereket jelent. Figyelni kell arra, hogy működjön a vezetők közti kommunikáció, hogy legyen idejük a diákkörösökre, a nem hívő barátokra, csoporttársakra is. Ide tartozik még az utazótitkárral, a szilásszal való kapcsolattartás is.

===Feladatok meg-, kiosztása:=== A jó vezető nem sajátítja ki magának a munkát, hanem megosztja a feladatokat. A feladatok adta felelősség nemcsak terhet, hanem örömet is jelent — minél többekkel osztják meg, annál nagyobbat! Időnként feladathoz kell megtalálni a megfelelő embert, máskor pedig egy adott embernek kell megtalálni a neki való feladatot. Ez természetesen jó emberismeretet is kíván.

===Utódkeresés:=== Mindig a mindenkori vezetők felelőssége az, hogy megtegyenek mindent azért, hogy munkájuk folytatódjon, hogy keressenek olyan diákkörösöket, akiknek átadhatják a vezetést.

4. Csapatmunka

Ha végignézzük a vezető feladatait, hamar rájövünk arra, hogy ezeket egy ember csak nagyon ritkán tudja betölteni, elvégezni.

• Nagyon fontos látnunk, hogy legtöbbször Isten két vagy több emberre bízza a vezetés felelősségét. A diákkörökben is az a leghelyesebb út, ha többen és együtt vezetik a diákkört. Emellett nagyon sok érv szól:

- A felelősség nem egy ember vállán nyugszik. Annak megosztásából is rengeteget lehet tanulni.

- Szükség van egymás segítésére, bátorítására, intésére. Ezáltal önmagunkat is jobban megismerhetjük, mit bírunk, mit nem, mik a talentumaink, mit tanulhatunk a többiektől.

- A közös munka természetesen konfliktusokkal is jár, melyek során sokféle kérdéssel kell szembenéznünk, és közösen megtalálni a megoldást. A keresztény szeretet nem jelent állandó egyetértést, hanem őszinteségre, véleményünk felvállalására nevel.

- Különféle stílusú emberek dolgozhatnak együtt, amely színesítheti a diákkör és a vezetők életét is. A függelékben található „Vezetési stílusok” egyfajta megközelítését adja annak, milyen típusú vezetőkkel találkozhatunk, ill. kihez melyik stílus áll a legközelebb. Ennek a felsorolásnak nem az a célja, hogy ki-ki beskatulyázza magát egy-egy kategóriába (egy-egy emberre gyakran több stílus is illik!), hanem egyrészt segíteni kíván abban, hogy felismerjük, milyen vezetők vagyunk, mik az erősségeink és gyengeségeink, hogyan viszonyulunk emberekhez, feladatokhoz. Másrészt bátorítani és megnyugtatni is akar, hogy nem kell egyformává, egy típusúvá válnunk. Támpontot adhat ahhoz is, hogy a diákkör (régi és új, vagy leendő) vezetői megbeszéljék egymással, ki miként tekint a vezetésre, miben látja a saját és a többiek erősségeit, gyengeségeit, hogy kiderüljön, miben tudják egymást segíteni.

- A vezetésátadás folyamatossá válhat. (l. 5. pont)

- Többekben élhet az az elképzelés, hogy csak fiú lehet a diákkör vezetője. Érdemes átgondolni, miért tartjuk csupán ezt a vezetést megfelelőnek, mi befolyásol ebben (pl. gyülekezeti háttér, felelősség áthárítása). A diákkör vezetésében egyrészt nem az egyszemélyes vezetés a legjobb megoldás, másrészt nem a vezetők neme, hanem az elkötelezettsége, felelősségvállalása, érettsége számít. Ideális esetben a diákköri vezetők között persze egyaránt vannak fiúk és lányok is. Ez azonban nem mindenütt valósítható meg, hiszen több iskolában csak lányok vannak a diákkörben. Stb.

• Mások motiválása, segítése

Akárhányan is látjuk el a diákkörben a vezetést, akármilyen feladatok is várnak ránk, mindig kapcsolatba kerülünk másokkal, hatással leszünk a többi vezetőre, a diákkörösökre. Azonban nem mindegy, hogyan tekintünk a vezetők és a többi diákkörös viszonyára. A vezetés során is az egyik fő kérdés: Elsősorban másokra akarunk hatással lenni, vagy arra vágyunk, hogy mások legyenek hatással ránk, mi tanuljunk tőlük?

Ha az elsőt választjuk, fenn áll annak veszélye, hogy úgy viselkedünk, mint egy

1. főnök, aki maga hoz meg minden jelentős döntést, anélkül, hogy mások véleményét megkérdezné.

„Döntök és aztán megmondom neked.”

2. szakértő: aki minden fontos dolog értőjének, ismerőjének tartja magát.

„Miért kérdezzem meg a többieket, ha úgyis tudom, mire van szükségük?”

3. cselekvő, aki semmit nem enged ki a kezéből, minden fontos dolgot ő csinál, mert nem gondolja, hogy más is képes lenne rá, vagy mert fél, hogy akkor nem lesz, aki megcsinálja.

„Majd én megcsinálom, elvállalom.”

Ennek következményei:

• Ha elmennek, általában leáll, szétesik a munka, mert mindent ők csináltak.

• Nem nagyon lehet tőlük tanulni, mert túl elfoglaltak.

• Mivel mindent ők csinálnak, másoknak nincs lehetősége kipróbálni dolgokat; megérteni a munka különböző oldalait; meghatározó módon részt venni a munkában. Elérhetik, hogy mások feleslegesnek érezzék magukat. Elvégzik a munkát, de nem segítenek másokat a növekedésben.

• Hajlamosak a kiégésre.

• Elsősorban olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek velük kapcsolatosak, és nem biztos, hogy a többieknek is jók.

Ha megnézzük Jézus példáját, vagy azokra gondolunk, akiktől sokat tanultunk, látjuk, hogy a vezetés egészen más útját választották, ami talán nem annyira látványos, nem hoz gyors sikereket, azonban mélyreható, tartós változásokat igen.

Segítő, támogató: Ez pedig olyan valaki, aki a célokat emberekkel és emberek által éri el.

• Lehetővé teszi, hogy mások növekedjenek és fejlődjenek.

• Az emberek ugyanolyan fontosak, mint a feladat.

• Felosztja a munkát nagyobb, megvalósítható részekre, és megkeresi hozzájuk a megfelelő embereket azok szükségletei, érdeklődése, ajándékai szerint.

• Ugyanannyira célja az emberek sikere, mint a feladaté.

• Bátorítja mások sikere.

Jó megtanulni:

NEM AZ A KÉRDÉS, HOGY HÁNY ÓRÁT DOLGOZOL, HANEM AZ, HOGY HÁNY EMBERT VONTÁL BE A MUNKÁBA ÉS SEGÍTETTÉL A NÖVEKEDÉSBEN.

5. Vezetésátadás

Még mielőtt bármi szót is ejtenénk konkrétan erről a témakörről, lássunk néhány bibliai példát arra, hogy Isten emberei hogyan cselekedtek akkor, amikor úgy látták, hogy át kell adják a stafétabotot.

• 4Móz 27:15-23

1. Mózes imádkozott és kért.

2. A régi vezető maga mellé vette a leendőt.

3. Azt választották ki, akiben van lélek, isteni vezetés alatt áll.

4. A régi vezető méltóságot adott a leendőnek, azért hogy a nép tisztelje.

5. Beiktatták az új vezetőt (5Móz 1:38; 3:28).

6. A régi vezető erősítette az újat, mellette állt tanácsaival.

7. Bátorította őt.

• Hasonló modellt találhatunk a 2 Tim 2. részében is:

1. Pál példát ad.

2. Timóteus tanúja, megfigyelője annak, amit Pál tesz.

3. Timóteus végzi a munkát, Pál pedig bátorítja, kijavítja.

4. Timóteus egyedül végzi a munkát, Pál csupán tanácsolja, segíti.

5. Egy másik ember tanúja Timóteus munkájának…

Mindenekelőtt a két legfontosabb teendő: Imádság és bizalom Istenben. Nézzük meg, mit jelent a vezetés átadása

- a jelenlegi vezető szemszögéből:

• Imádság: Egyénileg és/vagy közösségi szinten is szükség van arra, hogy Isten szemével tudjuk figyelni a diákkört. Az egy imapárban való részvétel kitűnő alaklom arra, hogy egy potenciális utóddal jobban megismerkedjünk.

• Nyitott szem és fül: Vagyis figyelnünk kell arra, ki látszik alkalmasnak a feladat átvételére. Ebbe beletartozik a hozzáállás, a terhelhetőség, az elkötelezettség, lelki érettség, a képességek is.

• Nyitottság: Engedjük belelátni az embereket a diákkör vezetésébe, az utódjelöltjeinkben próbáljuk tudatosítani, mit is jelent a munkánk. Fontos, hogy barátkozzanak a gondolattal, szükségük van a bátorításunkra és arra, hogy tudatosodjon bennük, mi vár rájuk (1Kir 2:1-9). Engedjük őket belelátni a már folyó vezetésbe, hogy szokják ezt a feladatot.

• Felkérés a vezetés átvételére: Ne várjunk arra, hogy valaki kitalálja gondolatainkat, és önként jelentkezik vezetőnek. Időben beszéljünk a kiszemelt utódoknak az elgondolásunkról, hogy legyen idejük imádkozni, átgondolni, hogy tudják-e vállalni. Nyugtassuk meg őket, hogy nemet is mondhatnak, ne legyünk tolakodóak, legyünk türelemmel, míg megszületik a döntésük, de ne is hagyjuk magukra őket.

• Ha azonnal nincs olyan alsóbb éves, aki alkalmasnak látszana a feladatra, ne csüggedjetek el! Isten a látszólag gyengéket és alkalmatlanokat is fel tudja használni, különösen, ha van, aki bizalommal van feléjük, maga mellé veszi és tanítja őket. Segíthet az is, ha a sok imádság mellett az egész diákkörrel átbeszélitek a vezető feladataira vonatkozó dolgokat.

• Ami a „nyugdíjba vonult” vezetőket illeti: Lehetőleg ne vonuljanak ki azonnal a diákkör életéből, ez sem nekik, sem az utódoknak nem jó. Találják meg azt az alkalmat, tevékenységet (út a teljes felelősségtől a nulla-felelősség felé!), amiben továbbra is részt tudnak venni, anélkül, hogy közben „rátelepednének” az új vezetőkre. Természetesen, ha olyat tapasztalnak a diákkör életében, ami nem jó irányba visz, beszéljék meg az új vezetőkkel, az utazótitkárral.

- a vezetőjelölt szemszögéből:

• A feladat megértése: A diákkör vezetése sok fáradsággal és időráfordítással jár, talán többel is, mint ami kívülről látszik. Fontos, hogy tisztában legyen a feladat jellegével, mennyiségével stb.

• Alkalmasság: Van, aki a kellő önbizalom és ambíció hiánya miatt alkalmatlannak tartja magát a vezetésre. Ahhoz, hogy kiderüljön, valóban alkalmatlanságról van-e szó, vagy csak téves önértékelésről, szükség van arra, hogy más hívőkkel, „kívülállókkal” is megbeszéljük ezt a kérdést.

• Helyes motiváció: Ne vállaljuk el meggondolatlanul a vezetés feladatát, azért mert sajnáljuk az utódját kereső vezetőt, vagy, mert imponál a felkérés. Isten előtt vizsgáljuk meg, mi motivál a diákköri munkában, hogyan tekintünk a diákkör tagjaira, és a vezetésre.

• Felelősségvállalás: A vezetés elvállalásával felelősséget is vállalunk a döntésünkért, ami mellett ki kell tartanunk. Ebből a szempontból is jó, ha a vezetők megbeszélik egymással, ki mennyi időre vállalja a vezetést.

A vezetésátadás módjai:

• Felkérés, kijelölés: A vezetők keresik ki utódjaikat, a diákkör elfogadja, tudomásul veszi a döntésüket. Ez gyakran természetes módon zajlik le, de figyelni kell arra, hogy nagyobb létszámnál a tagok már nem ismerik olyan jól egymást, nem mindenkinek nyilvánvaló, ki miért lett vezető az addigi helyett.

• Szavazás: A diákkör mindenkori vezetői elmondják javaslataikat a diákkörnek (természetesen miután megbeszéltek mindent az utódjelöltekkel), a diákkör pedig titkos vagy nem titkos szavazással dönt, hogy elfogadja-e őket vezetőknek.

• Bármelyik módját választjuk is a vezetés átadásának, lehetőleg ne a szavazás alkalmával, vagy az új félév elején szerezzen tudomást a diákkör a vezetőváltásról. Jó, ha már a tanév elején szó esik arról, hogy az akkori vezetők hogyan látják a jövőjüket, meddig szeretnék ellátni a feladatukat, ki keres utódot.

• A vezetők ne egyszerre adják át a stafétabotot, így könnyebb megosztani a terheket is, és a vezetés átadása is természetesebben zajlik le.

Fontos!

- A vezetők feltétlenül találkozzanak rendszeresen, hogy imádkozzanak, és megbeszéljék az aktuális feladatokat, döntéseket hozzanak. Ezekről pedig tájékoztassák a diákkört, valamint egy-egy döntés előtt kérdezzék meg a többi diákkörös véleményét is. Ügyelni kell arra, hogy a vezetőség ne váljon felső döntéshozó szervvé, akinek döntése megfellebbezhetetlen. Természetesen minden egyes döntéssel, kérdéssel nem kell minden diákkörösnek foglalkoznia.

- A vezetői feladat ellátása mellett gondolni kell a tanulásra is! Ebben is példát kell mutatni a többieknek. Jobb, ha a vezető nem a tanulásról mond le, hanem más dolgokat, feladatokat ad le, amíg a diákkörben vezető, és jó, ha meghatározott időre vállalja valaki ezt a feladatot.

AJÁNLOTT IRODALOM

White, John: Vezesd népemet!, Harmat, Budapest, 1991

Jones, Timothy K. : Mentor and Friend, Lion Publishing Corporation, 1991

Mallison, John: Mentoring-To Develop Disciples And Leaders, Scripture Union-Openbook Publishers, 1998

Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója, Harmat, Budapest, 2000

Adrian Plass: A kegyes kétbalkezes visszatér, Harmat, Budapest, 2001